Egy nagyon elterjedt gondolat, hogy a gyógynövények inkább megelőzésre valók, de ha nagy a baj, akkor a gyógyszerekhez kell fordulni, mert a gyógynövények ott már nem használnak. Annyira benne van ez a köztudatban, hogy akkor is ezt mantrázzuk, amikor nem is jártunk utána e dolognak. Valahogy széles körben elfogadott lett ez a kijelentés. Természetesen mint minden téma, ez is nagyon árnyalt. Egy perforált vakbélgyulladással valóban azonnal orvoshoz kell fordulnunk, butaság ilyen eseteben az életünket kockáztatni. Hasonlóan, ha erős szívkörnyéki fájdalmat tapasztalunk, életet menthet, ha azonnal hívjuk a mentőket és nem valami házi praktikához fordulunk. Persze még tovább árnyalhatjuk ezt az esetet is úgy, hogy nem feltétlenül a házi praktikával van a baj, hanem sokkal inkább azzal, ha annak kizárólagosságában hiszünk és mindenestől elutasítunk minden más beavatkozási lehetőséget. Ugyanezen az analógián haladva azonban miért ne kérdőjelezhetnénk meg a már fentebb említett közhiedelmet. Miért ne használhatnának és miért ne vethetnénk be súlyos esetekben is gyógynövényeket? Volt idő, a modern orvostudomány megszületése előtt, amikor nem is volt az emberiségnek különösebben más lehetősége súlyos egészségügyi helyzetekben, mint a gyógynövények használata. Ezzel messze nem arra utalok, hogy a modern orvoslás szükségtelen lenne. Jómagam nagyon is hálás vagyok azért, hogy ilyen sokat fejlődött az orvostudomány és a gyógyszerészet. Azt a jelenséget viszont szomorúan konstatálom, hogy betegség esetén a legtöbb embernek a gyógyszer és az orvos az első gondolata, miközben lehetséges, hogy a gyógyír ott hever szó szerint a lába előtt. Már ha kilép az udvarra. Nem is gondolnánk, hogy már egy kiskertben is mennyi gyógynövénnyel találkozhatunk. És akár súlyos esetekben is bevethetőek. Én akkor döbbentem erre rá, amikor egy vásárlóm elképesztő lelkesedéssel jött oda hozzám egy piacon. Két héttel azelőtt vásárolt tőlem egy Ideális vérnyomás tinktúrát és a következőkről számolt be: “Sanyi, hihetetlen ez a csepp. A férjemnek tíz éve nem tudják beállítani a vérnyomását. Elkezdte szedni a cseppeket, naponta 2×30-at. 3 nap után beállt a pulzusa. 5 nap után a szisztolás érték, és tegnap a diasztolés érték is beállt. 120/80-at mértünk. Tíz éve nem mértem nála ilyet!!!!” A tinktúra egyik összetevője a pásztortáska, ami tényleg ott hever a lábunk előtt úton-útfélen. Nagyon boldog voltam a visszajelzést hallván és akkor ütött szöget a fejemben a gondolat, hogy használjuk bátrabban a gyógynövényeket, mert tényleg csodákra képesek! Még olyan esetekben is, amelyeknél már úgy gondolnánk, hogy nem használnak….
