Rólunk

2020. december 6-án költöztünk a zsúfolt fővárosi agglomerációból egy tolna megyei falucskába, Tevelre. Annak is egy félreeső utcájának utolsó házába. Szomszédunk az erdő, a csend és a madarak. Hogy miért adtuk fel az egyébként kényelmes városi életet és vágtunk bele egy kemény fizikai és lelki kihívásokkal teli életbe? Mert vissza akartunk találni az emberi élet alapvető értékeihez: a természettel való kapcsolathoz, az önellátáshoz, egy lassabb életritmushoz, és egymáshoz is. Férjként, feleségként, apaként, anyaként. És vágyunk volt, hogy ne a mesterséges díszletekkel berendezett városi környezet legyen gyermekeink közege, ahol felnőnek majd. Az ingatlanhoz egy 1,2 hektáros terület is járt, így adott volt a lehetőség, hogy valamilyen tevékenység kialakításával idővel meg is éljünk majd ebből, vagy legalább is kiegészítsük a keresetünket. 

Emlékszem, amikor első ittjártunkkor a ház mögötti, déli fekvésű domboldalt néztem és gyönyörködtem a hely szépségében, egyszer csak beugrott egy ötlet: telepítsünk ide levendulát! A feleségem és én is oda vagyunk ezért a növényért. Amikor ezt hangosan megfogalmaztam, mindkettőnkben egy vízió jelent meg: itt fogunk élni, valahogy úgy, ahogyan régen éltek az emberek. Lesz saját gyümölcsösünk, zöldségeskertünk, állataink, gyógynövényeink. És nem akarjuk ezt mind magunknak megtartani, hanem szeretnénk, ha más is élvezhetné ennek az előnyeit. Családi gazdaságunkban a levendulából kézműves termékeket állítunk elő, a gyógynövényekből tinktúrákat, a gyümölcsök és zöldségek levéből natúrkozmetikumokat, lekvárokat, szörpöket. És ki tudja, hogy mennyi minden fog még eszünkbe jutni…..

Szeretünk itt lakni és megszerettük az új életmódot is. Az a vágyunk, hogy ebből valamit át tudjunk adni a termékeken keresztül is. Mert mi is ajándékba kaptuk a Gondviseléstől ezt az egészet, szeretnénk tovább adni valamit ebből.

Én Sanyi vagyok, a feleségem Sziszi. Gyermekeink Ariana, Edvin, Éden és Eugén.